2012. július 23., hétfő
Forgotten Asylum
Melting Mindz diliházas sorozatának egy igen korai darabját tartja a kezében a kedves olvasó. A témaválasztás, a felütés, az expozíció külön-külön és összességében is oly jellemző a szerzőre, selfdefiantra. A történetvezetés is a megszokott linearitást mutatja, a művész szinte kézen fogja és vezeti az olvasót ebben a borongós hangulatú, vészjóslóan nehéz atmoszférájú, korai zsengében. A szerző annyira kezében tartja, annyira a közönség feje fölött lebegteti az irodalmi stílusértékének maximumára, gyakorlatilag pattanásig húzott feszültséget, hogy az embernek a legelejétől fogva menekülhetnékje támad. És pont ettől olyan jó ez a mű.
