2. nap: Kezdek baromira éhes és szomjas lenni. Az egérfogókból már kiettem a sajtot, az összes dugipálinkámat is megittam... Kezdek aggódni...
6. nap: Hogyhogy senkinek sem hiányzom? Ha keresnének, tuti megnéznék a sufnit is... De nem.
23. nap: Ez már a hallucináció időszaka... Egy nagy, fehér nyilat látok a sufniban ide-oda cikázni a levegőben... Néha megáll egy-egy tárgy fölött pár pillanatra, olyankor egy kattanó hangot hallok, aztán cikázik tovább... Egyszer el tudtam kapni: nem ehető...
24. nap: Most pedig egy-egy kis barna nyilat fedeztem fel a látómezőm két oldalán... Ennyire rossz lenne a helyzet? Felfedeztem, hogy naplóm lapjai igen ízletesek, ha előtte kis izzadsággal átitatom őket. A lényegtelen napok lapjait beosztom az elkövetkezendő hetekre.
26. nap: Igen, ez már tuti hallucináció: az egyik fal helyén egy nagy ablakot látok, amin keresztül egy hatalmas arc néz befelé - ez az arc mindig változik. Viszont, azt észrevettem, hogy a szemeivel követi a nagy fehér, repülő nyilat, mintha ő irányítaná, és egyre gyakrabban röpíti a látómezőm szélén felbukkanó barna nyilakhoz...
49. nap: Az összes lényegtelen oldalt megettem, már csak az üresek maradtak. Viszont, kezdem úgy érezni, hogy a fehér nyíl értem dolgozik. Elkezdtem bizakodni...
