A régi híres oroszlánvadásznak ünnepséget rendeznek a 100. születésnapján. Az ünnepségen egy kis élménybeszámolóra kérik, hogy idézze fel legveszélyesebb kalandját.
- 1936-ban történt, Kenyában. - kezdte az aggastyán - Mindhárom segédem megsérült a vadászat alatt, visszaküldtem őket a táborba, így egyedül mentem tovább az őserdőben. Egy rozoga fahídon átkeltem a folyón, épp átértem, a híd összedőlt. A tisztásra ekkor kilépett egy hatalmas oroszlán, a legnagyobb, amivel valaha találkoztam. Majd egy másik, és egy harmadik... A híd ledőlt, vissza tehát nem fordulhattam... Felkaptam a puskám, lőttem - csütörtököt mondott! Az oroszlánokat viszont még jobban felbőszítettem ezzel.
A közönség hüledezik... És, Mester, mit csinált ekkor?
- Felkaptam a tartalékpuskámat - folytatja egyre nagyobb beleéléssel az ősz vadász - céloztam és lőttem. De az is csütörtököt mondott... Az oroszlánok ekkor már nagyon vadak voltak!
No és, Mester, mit csinált ekkor?
- A szorult helyzetemben feltaláltam magam: előkaptam a késemet, hogy ledöfjem a bestiákat! - mondja, szinte már kiabálva az egyre jobban az emlék hatása alá kerülő öreg.
És, Mester, sikerült?
- Nem, mert a kezem nagyon izzadt, kicsúszott belőle a tőr, egyenesen a folyóba. Az oroszlánok tomboltak, és már szinte éreztem a leheletüket, olyan közel voltak már! És ekkor... én beszartam...
Hát, Mester, cseppet se szégyellje, ilyen helyzetben mindenki beszart volna!
- De én most szartam be!
